A pedagógiai ismeretelméleti viták alapvetően arra keresik a választ, hogy milyen módon dolgozzuk fel a környezetünkből származó információkat, hogyan szerveződik és épül be az új ismeret a már meglévő kontextusokba és a folyamatban milyen szerepet tölt be a környezet, az egyén, a tanár és a közösség. A konnektivizmus a tudásalapú társadalom tanuláselmélete. Igazi 21. századi tanuláselméletről van szó és bár számtalan tanulmány, cikk foglalkozik a témával, megvallom őszintén, mikor elolvastam néhányat, még mindig úgy éreztem, hogy kicsit "lóg a levegőben". Ezért úgy döntöttem, hogy a többi tanuláselmélettel összehasonlítva a "miben hasonló és miben más" elve alapján veszem górcső alá. A behaviorizmus, a kognitivizmus és a konstruktivizmus szemléleti különbségei, alkalmazott módszerei sokat segítettek a megértésben.
A behaviorizmust kizárólag az érdekli, milyen összefüggés van a minket ért ingerek és a rájuk adott válaszok között, de az, hogy milyen folyamatok zajlanak belül, azt nem vizsgálja. A tanulást inger-válasz reakciók alapján bekövetkező magatartásváltozásnak tekinti. A kognitív irányzat szerint az ember a külvilágról modellt épít fel, a tanulás ebben az esetben a külvilág interiorizálásának fogható fel. A konstruktivizmus abból indul ki, hogy az ember eleve rendelkezik az információbeépítés képességeivel és felépíti a saját, csak rá jellemző tudásszerkezetét. Ez egyben azt is jelenti, hogy minden embernek más lesz a tudáskonstrukciója. Legfőbb állítása az, hogy a tudást saját tapasztalatainkból mi magunk hozzuk létre, saját konstrukció eredménye, mely tudást közvetíteni nem lehet.
A konnektivizmus a tanulást mint hálózatépítő tevékenységet értelmezi. Épít a konstruktivizmusra annyiban, hogy minden egyénnek magának kell megtapasztalnia a világot és felépítenie a saját tudását, de arról is szól, hogy ez a tudás hogyan szerveződik meg bennünk. A tudás szociális, hálózati jellegét hangsúlyozza. Downes megfogalmazásában: "társadalmilag generált, a mediális tartalmak, a közösségek, az intézmények és a személyek hálózatában megosztva szerveződik". A tudás minőségét alapvetően " az áramlások terének interaktivitása" határozza meg, sem mint maguk a tartalmak. Vagyis a hangsúly az aktuális tartalom helyett a tudáscserén, annak hálózati jellegén van. A tanulás ebben az értelemben Downes megfogalmazásában "az a képesség, amelynek segítségével a kapcsolatokat létrehozzuk és segítségükkel az információkat közvetítjük". Ez a tanuláselmélet a hálózatkutatást, a pedagógiát és az informatikát ötvözi.
Érdemes az egyes elméleteket a tanulói és tanári szerepek szerint is megvizsgálni, igazán ekkor érthetők meg a lényeges különbségek. Míg a behaviorizmus és a kognitivizmus elmélete szerint a tanuló passzív illetve befogadó, addig a konstruktivista és konnektivista elméletek szerint a tanuló aktívan, alkotó módon részt vesz a tanulási folyamatokban. A klasszikus tanári szerep az utóbbi kettőnél tutorivá válik, hiszen a tanár nem modellt ad, mint például a kognitív pedagógiában láthatjuk, hanem csak irányt mutat és támogat.
A konnektivizmus mivel szemléletében a tudás hálózati jellegét hangsúlyozza, az információs és kommunikációs technológia széles lehetőségeit felhasználva nyitott közösségi tanulási tereket hoz létre. Módszerei a Web 2.0 típusú alkalmazások használatára épülnek. Tanulóközpontú, az egyéni kreativitásra épülő szemlélete a első olvasás után nem feltétlenül könnyedén érthető definícióban kifejeződik: "irregurálisan szerveződő tanulási forma, mely a tanuló autonómiáján és spontán tudáscserén alapulva már nem hierarchikus, hanem sokirányú, decentralizált és sokcsatornás, a kollaboratív tanulásra ösztönözve kibontakoztathatja a tanulói kreativitást". Ebben a tanuláselméletben a kollaboratív tanulásnak a tudás szerveződésében meghatározó szerepe van, hiszen a kollaboratív tanulás során egy közös probléma megoldásában a csoporttagok kölcsönösen vesznek részt. Ennek eredményeként létrejön a csoport és az egyén által birtokolt közös tudás. A személyes tudások hálózatba szerveződnek és az így összeadott tudás ismét új, egyéni tudást eredményez.